/King szemszöge/
Szeptember 23. Az a nap, mikor életemben először megláttam Ann Davist a színpadon. Le sem bírtam róla venni a szememet.
És, hogyan került egy magamfajta egyáltalán Ann Davis közelébe?
Mint minden táncosnak,
nekem is az volt az álmom, hogy ismert legyek és mindenki tudja, hogy ki
vagyok. Nekem nem csak egy hobbi volt a tánc, sokkal többet szerettem
volna elérni vele. Ehhez persze az kellett, hogy valahogyan
megismertessem magamat az emberekkel. Elég elszánt voltam ahhoz, hogy
ennek tudatában mindenképpen kihozzam magamból a maximumot. Egész nyáron
gyakoroltam, próbáltam minél jobban teljesíteni és talán kicsit túl is
hajszoltam magam néha. Végül pedig beküldtem az elkészült jelentkező
videómat az Amerikai Tánctársulathoz. Bevallom nem vártam túl sokat,
hiszen rengeteg profi táncos küldött be jobbnál jobb videót. Még a
videókat nézve azon is elgondolkodtam, hogy letörlöm a videómat, mert
annyira béna volt a többihez képest. De nem tettem.
/Ann szemszöge/
Ültem anya mellett a
kanapén és sorba néztük a beküldött jelentkező videókat. Szinte egy idő
után mintha mind ugyanolyan lett volna. A megszokott lépések, a
tökéletességre törekedés, a magabiztosság. Anya az Amerikai Tánctársulat
egyik fontos embere volt, így nem is volt kérdés, hogy engem is
felvettek a társulathoz táncolni. Persze ehhez nekem is kellett tennem,
de nagyrészt neki köszönhettem. Mivel az embereknek bizonyítanom
kellett, hogy nem csak anya miatt vettek fel, rengeteget kellett
gyakorolnom és behoznom a sok lemaradást pár hónap alatt. Aztán
valahogyan belejöttem, felfigyeltek rám a tévések, újságírók és attól
kezdve engem is egy híres táncosként emlegettek.
- Tarts még ki, Ann! -szólt rám anya
- De mindegyik profi. Nekem valami új kell! -csaptam az asztalra
Anya átadta a laptopot
nekem, majd keresgélni is kezdtem a rengeteg videó között. Néhány videót
megnyitottam, majd egyből bezártam, de akadt olyan is, amibe csak
beletekergettem. Aztán megtaláltam azt, amit kerestem. Visszatoltam a
laptopot anya elé, majd elindítottam a videót. Nem volt profi, sőt
szinte alig ismerte a fontos lépéseket a srác, mégis valamiért érdekelt
az, hogy mit lehetne kihozni, egy ilyen amatőr táncosból. Tetszett a
bátorsága, hiszen ahhoz azért elég bátorság kellett, hogy egy olyan
amatőr videót beküldjön egy ilyen neves társulathoz. Viszont anyának
elég is volt pár perc, hogy azt mondja rá, hogy béna.
- Nem is értem, hogy mit gondolt. Ennyi profi mellett az övé...szánalmas. Egy kezdő. -borult ki anya
- Nekem kell ez a táncos! -néztem elszántan anya tengerkék szemébe
- Nem! -vágta rá, majd egy mozdulattal megnyomta az elutasító gombot
/King szemszöge/
Teltek a napok és nem
jött semmi válasz, majd egy hétfő reggelen megnyitottam az e-mail
fiókomat és csalódottan olvastam a levelet, miszerint el lettem
utasítva. Az eszem tudta, hogy nagyjából semmilyen tánctudással nem
jutok el egy ilyen híres társulathoz, de azért reméltem, hogy valamilyen
csoda folytán tetszik nekik majd. A levelet többször is átolvastam,
hogy biztosan az áll-e benne, amit olvastam. De sajnos be kellett
látnom, hogy jogosan utasítottak